Vitalitás
Százfelé szakadva - a szimultán világ kihívásai
Autóvezetés közben reggelizni és telefonálni, a bankautomata előtti sorállást tőzsdei információk olvasásával hasznosítani, az esti tévézéskor egyszerre négy adást nyomon követni – mindez ma már egyáltalán nem számít különlegesnek. Egyre többen élik az életüket abban az új, hely és idő nélküli közegben, amelyet a téma kutatói szimultán világnak neveznek.
Éjjel-nappal légy kéznél!
Az ezredfordulóval nemcsak egy tekintélyes méretû időegységtől, hanem az idővel kapcsolatos korábbi elképzelésektől is elbúcsúztunk. Az Európában fél évezrede használatos, a mechanikus órához kapcsolódó időfogalom az élet sok területén kiment a divatból. Persze többről van szó, mint egyszerû hóbortról, valójában a társadalom, a termelés, s az egész mostani életforma fénysebességgel változik, és ez hozza magával az időről alkotott fogalmak módosulását. Mindennél fontosabb, hogy az adott pillanatban az ember éppen azt tegye, amit kell, s hogy felismerje, mi a legfontosabb, sok dologra figyeljen egyszerre, lelkileg és fizikailag is bírja a szétszórtsággal járó terheket.
Lassan mindenütt nyugdíjba megy az a nemzedék, amelynek életében még meghatározó volt a pontos munkakezdés – és persze a munkaidő vége is biztos volt. A „régiek” még számíthattak főnökeik elismerésére, feltéve, ha mindent elvégeztek úgy, ahogyan elvárták tőlük. Manapság viszont már nem csak a menedzserektől várják el, hogy teljes kreativitásukat bevessék a cég érdekében, s ha szükséges, a lehetetlent is megtegyék, mindig, mindenütt és azonnal rendelkezésre álljanak.
A globális falu sosem alszik
Egyelőre a legtöbb fiatal élvezi ezt a szimultán életformát. Mind több családban a gyereknevelés egyedüli színhelye az autópálya, ahol a szülők nagy sebességgel száguldanak víkendre, miközben dicsérik, netán dorgálják a hátsó ülésen éppen reggeliző, s közben elnémított készülékkel sms-ező gyerekeiket. Az intercityk étkezőkocsijában ebédelő üzletemberek meghallgatják a mobiljukon érkező híreket, majd ülésükre visszatérve laptopjukon részvényeket adnak-vesznek.
A legtöbb tv-csatorna ma már nem tart éjszaka szünetet, így a napnak se eleje, se vége. Mindez még drámaibb módon jelentkezik a 24 órás hírtelevíziókban – elsősorban a CNN-nél –, ahol gyakran már azt sem lehet tudni, honnan sugározzák az adást, nincs jelentősége, hogy éppen hány óra van. És ezt még lehet fokozni: miközben a tudósító élőben beszélget a világ egyik sarkából egy valamely távoli helyszínen ülő mûsorvezetővel, a képernyő alján minimum két sorban futnak különböző típusú hírek, de ha rendkívüli esemény történik, még egy további hírszalag is megjelenik a képernyőn.
A fiataloknak kevésbé árt
Az új nemzedékek tagjai láthatóan sokkal jobban megbirkóznak a szimultán életforma kihívásaival, mint azok, akik felnőtt éveikben találkoztak először a számítógéppel, amit valószínûleg mérföldkőnek kell tekinteni. A pszichológusok és az agykutatók még vitatkoznak azon, hogy miként fogja az emberiség túlélni a multitasking – a figyelem tartós megosztottságának – általánossá válását. A német agykutató, Ernst Pöppel szerint: „Az agyunk plasztikussága, alkalmazkodóképessége egyáltalán nem végtelen. Ha több dologgal foglalkozunk, azt biztosan nem vagyunk képesek ugyanolyan koncentrációval végezni, mintha csak egyetlen feladatra összpontosítanánk. Az emberi agy egyébként valójában nem is képes egyszerre több dologra figyelni, a tudat gyors egymásutánban vizsgálja meg az egyes témákat, a különböző impulzusokat. Ami megosztott figyelemnek tûnik, az valójában ezeknek a gyors érzékeléseknek a sorozata.”
Gyorsabb és zaklatottabb
Kutatók szerint az emberi agy fejlődése, alkalmazkodása sokkal nagyobb időtávokban megy végbe. Ami ma az információáradathoz meglepően jól alkalmazkodó gyerekeknél látható, az valószínûleg az agymûködés más területein teljesítménycsökkenéssel, lassulással járhat. Lehet, hogy az ember képes megszokni a gyors reagálást, de máris látszanak a pszichés zaklatottság egyéb következményei, a mentális betegségek járványszerû terjedése, a személyiség érési folyamatának megakadása.
A szinkronitás, a multitasking világméretû térhódításának hátterében a gazdaság áll. A kapitalizmus minden szereplőt állandó növekedésre késztet, sőt kényszerít, és ez határozza meg a társadalom tér- és időbeli tevékenységét, végeredményben az emberek gondolkodását. Michel Fuchoult, napjaink egyik legjelentősebb gondolkodója írja az idő ökonómiájáról: „A gazdaság arra az elvre épül, amely szerint az időfelhasználás elméletileg végtelen. Arról van szó, hogy az időből, a még rendelkezésre álló pillanatokból minél többet ki lehessen hozni. Ez a törekvés azt sugallja, mintha az idő kimeríthetetlen lenne, és a vége az a pont, ahol a legnagyobb sebességgel a legmagasabb hatékonyságot lehet elérni.”
A New Economy, a sokat emlegetett „Új Gazdaság” sikerét főként az egyidejûség, vagyis a multitasking gyors elterjedésének köszönheti.. Az ironikusan 24/7 elnevezésû társadalom, vagyis az a vízió, hogy a hét minden napján 24 órában kell készenlétben lenni, mára sok munkakörben valósággá vált.
A mulandóság árnya
Olyan fejlődési folyamatról van szó, amely egyszerre jár előnyökkel és hátrányokkal. Ráadásul az, aki átéli a változást, csupán regisztrálni tudja, befolyásolni aligha képes a folyamatot. A kóros rohanást látva arra kell gyanakodni, hogy a gazdag országok polgárai szinte kivétel nélkül többre értékelik a holnapot, mint a mát, vagy másként fogalmazva: remélik, hogy a holnappal elégedettek lesznek.
Csakhogy az emberek – minden erőfeszítésük ellenére – korlátozott időben léteznek, és a holnap mindig bizonytalan, részvételük a jövőben a mulandóság által behatárolt. A korábbi generációk nagyobb tiszteletben tartották ezt a megváltoztathatatlan tényt, úgy is mondhatnánk, szerényebbek voltak.
Amikor a ma embere mind több kérdésben hatályon kívül akarja helyezni az időt és annak múlását, kicsit a mulandóság elől is menekül. Vagyis a non-stop társadalom sem oldja meg azt a problémát, amire jószerével az emberi kultúra épül (a mulandóság gondolatának elviselését), legfeljebb zaklatottságával és harsányságával megakadályozza, hogy foglalkozzunk vele.
