Vitalitás
Gyógyító növények
Amikor végleg befellegzett a nyárnak és beköszöntött a nyálkás, bőr alá bújós, hûvös ősz, mindenkinek megváltozik a közérzete, a hőérzete. Jönnek az őszi nyavalyák, a megfázás, az influenza és egyéb légúti betegségek. Régi népi hagyomány szerint ilyenkor bodzaszörpöt vagy bo-dzateát kell inni, mert ezek erősítik a szervezetet és „kihajtják az emberből a salakot”.
A hársfatea izzasztásra és a köhögés csillapítására ajánlott, orrfolyós megfázásra és gyulladás ellen eukaliptuszt és a borsmentát javasolnak a gyógynövények ismerői. Megelőzésre és a közérzet javítására sokan a kakukkfûolajra esküdnek, amely éjszaka nedves törülközőre csepegtetve és kályhán párologtatva fertőtleníti a levegőt, s csökkenti a légúti görcsöket.
A télire való csipkebogyót, a hecsedlit ősszel kell gyûjteni, megszárítani, bevagdosni, hideg vízben áztatni, s végül forrázva zamatos főzetet készíteni. A gyógyító hatást mézzel lehet fokozni.
Az ánizsolajat, a kakukkfûolajat és a pemetefû-cukorkát a váladékos köhögés enyhítésére ajánlják, ezek ugyanis enyhítik a tüneteket és felszaggatják a lerakódást. Másik igen hasznos – és szinte azonnali hatást kifejtő – módszer az inhalálás. A felforralt vízből azonban nem szabad kifelejteni az illóolajat. A fenyő, az eukaliptusz, a borsmenta, a kakukkfû a légúti fertőzésekre dukál. Sokan szentül hisznek a fürdőkúra erejében is: a kád vizébe egy deci tej vagy egy kanál méz kíséretében kell az olajat önteni. A népi hit szerint ez a keverék segíti a felszívódást, hatékonyabbá teszi a fürdőt.
Nyugtalanságra, túlzott idegességre citromfûből főzött teát javasol a népi gyógyászat.
