Aktuális
Túlélni a karácsonyt?!
Ha beütjük az internetes keresőbe, hogy „túlélni a karácsonyt”, ráadásul több nyelven megteszszük ezt, tucatjával találunk olyan fórumokat, tanácsadó cikkeket, lelki elsősegélynyújtó címeket – sőt egy egész mozifilmet is –, amelyek mind az előttünk álló ünnepek kellemetlen meglepetéseivel, árnyoldalaival, veszélyeivel foglalkoznak. A háziorvosok és a krízisintervenciós osztályokon dolgozók a megmondhatói, hogy a karácsonyi-újévi időszak után sokkal több testi-lelki panaszunk van, mint általában. De miért terhel meg bennünket ennyire a karácsony, ami ma már szerte a világon, a nem keresztény országokban is, amolyan globális ünnep?
A reklámokkal túlzsúfolt, fényfüzéres decemberi forgatag kizárólag a vásárlásról szól, és el is felejtjük azt a tényt, hogy a karácsony, mint minden régi ünnep, vallási eredetû. Még a XX. század elején sem rendelkezett a mai, a fogyasztáshoz kötött, a vallástól teljesen elszakadt jellegzetességekkel. Ezzel magyarázható, hogy megmaradt bennünk az óriási várakozás, a remény, hogy valami igazán nagy dolog történik velünk. Ám ennek forrása legtöbbünk számára már nem a Megváltó vagy a Fény, hanem a meglehetősen felcukrozott Szeretet. Hogy kinek, mikor és miért kell bennünket szeretnie ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat karácsonykor, ez roppant képlékeny, és jobb híján a romantikus tévéfilmek, képes magazinok, de legfőképpen a kereskedelem javaslatai, sugallatai, a december elején már alig elviselhető reklámorgia a mérvadó.
A kereskedelem ilyenkor a reklámpszichológia összes ügyes trükkjét beveti annak érdekében, hogy az utolsó fillért is kicsalogassa a pénztárcánkból. Ebben az értelemben valósággal veszélyben vagyunk, amikor bemegyünk a bevásárlóközpontokba, hiszen ott minden érzékünket megcélozza a folyamatos reklám. Számos vizsgálat bizonyította, hogy még a normális hétköznapokon is 20-40 százalékkal többet költenek az emberek a bevásárlóközpontokban, mint amennyit eredetileg terveztek.
A nagy várakozások természetesen feszültté tesznek bennünket, a legtöbb családban túlzsúfolt, feszített az ünnepi program, nem csoda, ha olyan gyakori a csalódás. A nők tipikus karácsonyi kimerültségének egyik oka, hogy mellesleg még nagytakarítást is tartanak odahaza, miközben a munkahelyü-kön tart az év végi hajrá, utána pedig ajándékokért, ennivalóért állnak sorban a boltok pénztárainál.
Az ünnepnapokon együtt van a család, ám ez sokszor fájdalmas sebeket is érint. Magyarországon egymillió ember él egyedül, közülük sokan a szentestét is magányosan töltik. Ez azokat is erősen megviseli, akik tagadják. Ha a szeretet ünnepére meghívunk magunkhoz egy ilyen, általában korosabb barátot vagy rokont, számoljunk azzal, hogy a vendég magával hozza jó, de a rossz tulajdonságait is…
A magyar gyerekek többsége olyan családban él, ahol vagy hiányzik valamelyik szülő, vagy újraházasodott az egyik fél. Sokan 6-8 nagyszülővel, 2-3 papával, ugyanennyi féltestvérrel rendelkeznek, míg másoknak esetleg egyetlenegy magányos anyuka jutott. Még a mindenható televízió sem nyújt mintát az efféle karácsonyi családi forgószínpad fájdalom- és zökkenőmentes mûködtetéséhez. A szappanoperák, játékfilmek, reklámok, életből ellesett riportok többnyire a „normális”, de már rég kisebbségben lévő – papa, mama, két gyerek – családokról szólnak.
A karácsony a vallási tartalom háttérbe szorulásával egyértelmûen családi és ajándékozási ünnep lett. Szigorúan családi körben zajlik, ami azzal a kellemetlen meglepetéssel járhat, hogy a szenteste elteltével egyszerûen kimerülünk a szokatlan együttléttől. Egész évben legfeljebb egy-két órás közös programokra telik a családnak – már amennyiben együtt élő szülőkről és gyerekeikről van szó –, most pedig a délutáni ajándékosztástól az éjfélig elhúzódó lakmározás végéig „kell” egymást szeretni – vagy elviselni. Másnap rokonokkal súlyosbítva kezdődik minden elöről.
Szeretnénk jó házigazdák, kedves vendégek, szerető rokonok, boldog szülők és gyerekek lenni, de ez nem is olyan egyszerû. Ráadásul a karácsonyi színjáték egyik-másik szereplője rosszul játszik. A nagypapa felöntött a garatra és kötekedik a vejével, a gyerekek egymás fejéhez vagdossák a méregdrága játékokat, a macska lopja a szaloncukrot a fáról, sógornőnk pedig tünte-tően nem eszik a töltött káposztánkból. És ez még csak karácsony első napja…
Sok mindentől függ tehát, hogy az ünnepek elteltével azt mondjuk majd: szép karácsonyunk volt. Vagy nagyot sóhajtunk: csakhogy túl vagyunk rajta. Jó, ha számolunk a kockázatokkal, a bizonytalansági tényezőkkel, hogy sokan akarnak sok pénzt keresni a mi érzelmeinken. Így talán kevésbé leszünk sérülékenyek, és képesek leszünk annak látni az ünnepnapokat, amik azok valójában. Az év jeles napjai várnak ránk, de a jó életet, a boldogságot a jó hétköznapokon lehet megalapozni.
