Vitallélek
Kamaszkor, avagy tomboló hormonok
Ugye ismerős a helyzet, amikor a tizenéves gyerek hazajön (eleve késve), arcán leírhatatlan világfájdalommal valamit motyog az orra alatt (talán köszön), majd ráhajítja a táskáját a kanapéra, aztán magára zárja szobájának ajtaját. Előtte persze jól bevágja. És ez még a békés hazaérkezések kategóriájába tartozott. Mert egy kicsit se szólt be nekünk, meg ugye az már eleve öröm, hogy ím, szemünk fénye épségben hazaérkezett. Szemünk fénye, a dédelgetett csöppség, aki az utóbbi időben szinte kifordult önmagából.
De miért is a morgás, a világfájdalom és az általános szülőellenes magatartás? A pszichológus, Majsai László válasza kézenfekvő: kamaszodik a gyerek!
Vagyis érik a teste és tombolnak a hormonjai, amelyek jelzéseket küldenek az agyba: felnőtt vagy! Pedig dehogy! A biológiai éréstől messze elmaradnak azok a lelki és szellemi érési fázisok, amelyek majd idővel felnőtté avatják. Ők pedig addig is gyermeki aggyal és lélekkel felnőtt testük börtönében lázadnak a sorsuk, a felnőttek (az öregek), az egész világ ellen. Na és persze próbálkoznak ezzel-azzal. Szexszel, alkohollal, cigarettával, miközben teljes erővel törekszenek az önállóságra és annak elhitetésére, hogy minderre ők már teljesen készen állnak. Azt pedig akkor sem hinnék el, hogy értjük és féltjük őket, hisz mi is voltunk kamaszok, ha egész álló nap ezt bizonygatnánk nekik.
Más nyelvet beszélünk
Ne keseredjünk el, ha azt érezzük, hogy minden megfontolt, jó szándékú mondatunk válasz nélkül marad. A kamaszok, miközben majdnem elhiszik nekünk, hogy jót akarunk, nem vevők az üzeneteinkre, a tapasztalatainkra meg pláne nem! Mindent ki akarnak és ki is fognak próbálni, ha nem így történik, akkor ezt majd később akarják pótolni, akkor, amikor már más életfeladatok várnának rájuk.
Tehát, miközben kölcsönösen elbeszélünk egymás mellett kamasz gyerekeinkkel, határok között tartva ugyan, de hagyjuk kibontakozni őket. És ne felejtsük, hogy miközben folyamatosan átvernek hányaveti, olykor már-már arcátlan viselkedésükkel, ott benn nagyon-nagyon szeretnek minket. Csak ezt nem tudják elég érthetően a tudomásunkra hozni. Ne erőltessük, előbb-utóbb sikerülni fog nekik.
A pszichológus extra tippje kamaszok kezeléséhez: a humor híd lehet hozzájuk, de csakis akkor, ha nem rajtuk, hanem velük együtt nevetünk csetléseiken-botlásaikon, akár idétlen beszólásaikon is…
A cél: túlélni a kamaszkort!
A legfontosabb, amit tehetünk, hogy folyamatosan éreztetjük velük: vagyunk, és ha igénylik a segítségünket, számíthatnak ránk! Így talán elkerülhetjük azt, hogy az életükbe való beavatkozásnak éljék meg a puszta létezésünket. Nem szabad betolakodni a felségterületükre, tehát ne faggatózzunk, ne rakjunk rendet a holmijuk között, ne kutassunk feltételezett bűnjelek után. Ez talán a legnehezebb, mert miközben minden idegszálunkkal értük aggódunk, azt kell mutatnunk, amit elvárnak tőlünk: hogy tökéletesen megbízunk bennük. Nincs megalázóbb a kamaszodó gyerekek számára a bizalmatlanságnál. A serdülők egyébként is önbizalomhiánnyal küzdenek, és ha ezt erősítjük bizalmatlanságunkkal, komolyan sérülhet az önbecsülésük. Abban kell segítenünk, hogy a kamaszkor végére tiszta, világos kép alakuljon ki bennük önmagukról.
Buli, cigi, szex!
A kamaszkor sajátossága, hogy a gyerek bulizni akar, belepillantani egy kicsit az éjszakába, az idegenbe. Engedjük el! Oda, ahova ők menni szeretnének. Soha ne hozzuk őket olyan helyzetbe, hogy hazudni kényszerüljenek. De konszenzussal rögzítsük az időpontot, amikorra haza kell érniük. Mindig, minden körülmény ellenére ragaszkodnunk kell ehhez!
És ha már buli, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ki fogják próbálni a cigarettát és az alkoholt. Anélkül, hogy kioktatásnak vennék, értessük meg velük, hogy a választás az övék, hogy mikor, mihez, milyen anyaghoz nyúlnak. De a felelősség és a következmények is! Ott már tényleg magukra kell vigyázniuk. Ugyanez vonatkozik a szexre is. És persze nem baj, ha utalunk rá, akár fiunk, akár lányunk kamaszodik, hogy mindig, minden helyzetben jobb a minőségre, mint a mennyiségre törekedni.
|
Tilos mondatok
Tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan kérdések és olyan mondatok, amelyekkel a világból ki tudjuk kergetni kamaszodó gyerekeinket. Vagy ami még rosszabb, még inkább bezárkóznak majd. Tehát kerüljük a most következő kulcsmondatokat:
„Amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok!”
„Tisztelj, mert az apád/ anyád/ idősebb vagyok!”
„Te ezt még nem tudhatod!”
„Bezzeg az én időmben…ez meg az!”
„Már megint milyen pofákat vágsz!”
„Na én megmondtam…!”
|
