Tavaszi választások
Míg tart a tél, olyan nehézkes minden. Na, de itt a tavasz, ez most már biztos, és ekkor viszszatér az életkedv is. Nincs szíve az embernek otthon kuksolni a négy fal közt, amikor kint olyan szépen süt a nap, már nem is kell kabátot hordani, fel lehet ölteni a rég elfeledett napszemüvegeket. Ilyenkor a programok száma is exponenciálisan nő a hőmérő higanyszálának emelkedésével. És ekkor már csak amiatt fájhat a fejünk, hogy mit is csinálunk hétvégén.
Idén másodszor rendezték meg a műemléki világnapot, ami annyiban bővült a tavalyihoz képest, hogy egyes szállodák, fogadók is részt vettek a programban. Országszerte számos műemlék várta jelképes belépődíj mellett vagy egyenesen ingyen a látogatókat. Ilyenkor olyan helyekre is beléphet az érdeklődő, ahova egyébként nem, ami a halandók előtt zárt. Ez számomra azért különösen vonzó, mert ilyenkor mindig úgy érzem, hogy titkos rejtekekben régi összeesküvések, ármányok és szerelmek helyszínére kapok meghívót.
Nem akartunk Budapesten maradni, ezért vidék felé vettük az irányt, és egy csodálatos napot töltöttünk Kelet-Magyarországon. Bevallom, a sok utazásunk mellett valahogy kisebbségben marad a belföldi turizmus, talán azért is, mert azt gondoljuk, hogy bármelyik hétvégén elugorhatunk. Aztán mégsem ugrunk. És kell egy ilyen apropó, hogy nekivágjunk a nagy kalandnak.
Nyíregyháza volt az elsődleges célpont, ahol az egyetlen környékbeli, működő zsinagóga található, valamint egy XIX. század közepe óta működő izraelita temető, ami a maga vadregényes mivoltában megható és szemet gyönyörködtető látványt nyújt, csak egy csipetnyi szomorkás felhanggal. Ezek azért is érdekesek, mert egy olyan világot idéznek, amely már nincs a második világháború óta. Ebben a régióban jelentős zsidó közösség élt, sokak mezőgazdasági munkával vagy a Tiszán való tutajos fuvarozással foglalkoztak. A tiszaeszlári per is a nyíregyházi bírósághoz tartozott, hiszen nincs innen messze az elhíresült helyszín.
De ha már erre jártunk, nem hagyhattuk ott a további lehetőségek tárházát, annál is inkább, mert legalább 2-3 éve tervezzük Tokaj-hegyalja bevételét. Így hát elindultunk a Tisza mentén, ahol a bájosabbnál bájosabb kis falvakon és erdei utakon barangoltunk. Tolcsván egy régi tornácos házban üzemeltetett étteremben ebédeltünk, így újult erővel száguldottunk át Erdőbényén és Monokon, majd érkeztünk meg Vizsolyba, ahol a református templomban megnéztük a korábban ellopott Károli Gáspár-féle bibliát, aztán szemközt megtekinthettük, sőt ki is próbálhattuk, hogyan nyomtatták Mantskovits Bálinték az eredeti héber és görög nyelvről magyarra fordított szentkönyvet. Megtudtuk, hogy a pár tucat fennmaradt példányból a kiállított darab a néhány évvel ezelőtti templom-rablás után egy magánház padlásáról került elő. Felmerült bennünk a kérdés, hogy ki lopja el egy templomból a Vizsolyi Bibliát, és ha már ellopja, akkor miért egy padláson hagyja az enyészetnek. Majd a közeli várat is bejárva hazafelé vettük utunkat, közben búcsút intettünk a takaros házaknak, a gyönyörű tornácoknak, az éppen zöldellni kezdő szőlőtőkéknek. Miközben Budapest felé robogtunk és a nap csodás eseményeit elevenítettük fel, úgy döntöttünk, hogy a magyar vidék érdemes a szavazatunkra. Nálunk így zárultak a 2010-es választások.
Herceg Lili
