Szerelem a kirakatban, avagy: végigposztolt Valentin-nap

2018. február 8., csütörtök, 10:20

Valentin-nap. Vacsora a szerelmünkkel. Meghitt gyertyafény, halk zene, csillogó szempárok. Ám ahelyett, hogy egymásra figyelnénk, fél szemmel a megfelelő szöget keressük, ahonnan majd elkészíthetjük a legütősebb képet. Egyáltalán létezik ma az, amit nem posztolunk ki azonnal? Pszichológussal jártunk utána.

Szerelem a kirakatban, avagy:  végigposztolt Valentin-nap

A közösségi oldalakon a jeles napok idején, így február 14-én is, megsokszorozódnak az ismerőseink által megosztott, akár intimebb jellegű fotók is, amelyek többsége azt üzeni: nézzétek, milyen nagy szerelemben élünk. Ide süssetek, mekkora ajándékot kaptam. Ezt figyeljétek, milyen menő helyen romantikázunk.

Hencegés, rivalizálás?

Sokan ilyenkor ország-világ elég tárják a legintimebb pillanataikat is, beengednek a privát szférájukba, „mutogatják” szerelmüket annak érdekében, hogy reprezentálják örömüket, boldogságukat, elégedettségüket. Ilyenkor a felhasználó mindenképpen érzelmeket (például irigykedést) szeretne kiváltani az ismerőseiből, miközben az élményével és annak átélésével egyenrangúvá vált az, hogy valamely okoseszköze használatával megossza másokkal azt. A poszt- és fotódömping azonban sajnos azt is jelenti, hogy a folyamatos online jelenlét miatt nem maga a boldog és romantikus pillanat, hanem annak az azonnali megosztás jelenti a kielégülést valamint az örömöt.

Nézz mélyen a szemembe!

   „A közösségi média korának jellegzetes kérdése, hogy tényleg létezik-e, ami nincs fenn valamelyik közösségi oldalon, létezik-e, amit nem örökítettünk meg, és nem posztoltunk azonnal. Ma ott tartunk, hogy nem megélni, csupán megörökíteni tudjuk az életünket. Igaz ez a párkapcsolatokra is” – kezdi Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus. Azt mondja, ahelyett, hogy egymásra figyelnénk, fél szemmel a megfelelő szöget keressük, ahonnan majd elkészíthetjük a legütősebb képet, vagyis valójában nem is vagyunk jelen.
   „Jelen lenni azt jelenti: figyelni, érezni, kíváncsinak és nyitottnak lenni, megélni a pillanatot. Aki közben fényképeket készít, posztol, majd a telefonján a reakciókat lesi, az csak fizikailag van ott, a lelke máshol jár. Így esély sincs a kapcsolat elmélyítésére, a valódi érzelmi intimitás megteremtésére. Egy másik emberhez csak figyelve, szemkontaktust tartva tudunk közel kerülni.”

Kierőltetett dicséret

De mitől van ilyen ereje a közösségi médiának?
   „Posztolni, majd lájkok formájában megkapni a dicséretet nagyon jó érzés. Az emberi idegrendszert ilyenkor dopamin, vagyis boldogsághormon árasztja el. Minden egyes lájk, minden egyes pozitív komment nagy adag dopamin felszabadulását okozza az agyban. Ettől a jó érzéstől pedig bárki könnyen függővé válik” – mondja Orvos-Tóth Noémi, aki szerint ez az egyik magyarázata a közösségi oldalak töretlen népszerűségének. Ezért látunk mindenhol párokat – akiknek egymás tekintetében kellene elmerülni – a telefonjukra meredni. Mert már nem elég, ha az az egy ember dicsér, szeret, akar minket, már százaktól, ezrektől várjuk a megerősítést, és a visszaigazolást.
   „Ma már nem elég, ha nekünk tetszik a párunktól Valentin-napra kapott csokor, kell a megerősítés a barátoktól is. Elveszett a saját érzéseinkbe vetett hitt, már csak akkor hisszük el, hogy jó nekünk, ha azt mások is mondják.”

Miért nézzük?

Ne legyünk álszentek: nagyon is szeretjük pörgetni az üzenőfalunkat, hátha ismerőseink újabb és újabb fotókat osztottak meg magukról. A kukkolás, a más életébe való bepillantás tulajdonképpen ősi örömforrás. Szeretünk belelátni mások életébe, akár teóriákat állítani fel 1-1 fotó vagy szöveges poszt kapcsán, ám vannak olyanok is, akik számára a folyamatos online jelenlét mindössze unaloműzésre szolgál.


Mikor elég?

Ha felmerül a függőség mértékének a kérdése, érdemes végiggondolnunk, hogy mit is helyettesít életünkben a netezés? Miért vagyunk folyton online, ahelyett, hogy a valódi életet élnénk? Gondoljuk végig, hogy milyen képeket, történeteket osztunk meg másokkal, és mindezt milyen gyakran tesszük meg? Tényleg olyan boldog az életünk, ahogyan az fényképeink reprezentálják? Szakértők szerint nem lehet pontosan megmondani, hogy mi minősül kevésnek, elégnek, soknak, ha az online jelenlétről van szó. Nekünk kell éreznünk, hogy mikor elég és mikor vittük túlzásba, de ennek a mértéke egyénenként eltérő, és nem feltétlenül lehet darabszámhoz vagy az online töltött percek mennyiséghez kötni. Fontos lenne, hogy a megosztásaink ne azonnal, a pillanat hevében történjenek, mert bár manapság az azonnaliság a fő szempont, mégis elég enne, ha a Valentin-napi szerelmes szelfinket csak később, egy higgadtabb érzelmi állapotban tennénk közzé.

Ezért veszélyes a kitárulkozás

A közösségi oldalak megjelenésével az intim szféra is elveszítette jelentését. A határok feloldódtak: öröm, bánat vagy düh szabadon áramlik az online térben. Ami korábban két ember magánügye volt, most virtuális közüggyé vált. Ennek azonban nagy ára van. Abban a pillanatban, ahogy az életünk ezen intim részletei a „kirakatba” kerülnek, a bennünk lévő érzelmek is személytelenné válnak. Másfelől a védtelen határok hatalmas kitettséget jelentenek. Ha bárkinek kitárulkozom – márpedig egy-egy poszt kitárulkozást jelent –, bárki elmondhatja a véleményét. Ez növeli az egyén, és a párkapcsolat sérülékenységét is. Gondoljunk csak bele, valamit kitenni az oldalunkra pont olyan, mint valakit beengedni az otthonunkba. Míg az utóbbi esetben feltételekhez kötjük, hogy ki jöhet be hozzánk, a közösségi oldalak használatakor eszünkbe sem jut mérlegelni, mit mutatunk meg. Érdemes lenne sokkal visszafogottabban bánnunk a kezünkben lévő eszközökkel!


Fotó vagy emlék?

A tudományos kutatások szerint a hosszú távú emlékezetünk bánja, ha folyton kamerán keresztül nézzük a világot. A legnagyobb félreértés, hogy a „megörökíteni” szinonimát használják az emberek a fotózásra. Az emlékezet ugyanis nemcsak a puszta képből, hanem a hozzá kapcsolódó érzékszervi élményekből épül fel: Valentin-napon jelesül a párunk illatából, a csókja ízéből, a hangja búgásából, a keze melegéből. Amennyiben ezeket a kiegészítőket lefosztjuk a vizuális ingerről, az következik be, hogy a kép olyan lesz, mint egy felragasztatlan járólap a fürdőszobában: egy ideig ott marad, ahová letettük, de aztán véletlenül arrébb csúszik, rosszul lépünk rá, megrepedezik, végül összesöpörjük a csorba cserepeket és kidobjuk. Így hullik ki a hosszú távú emlékezetedből, ha a pillanatot nem megéled, hanem lefotózod.

Wifimentes hétvégék

Egy mobil nélküli hétvége megszervezése nem egyszerű: Magyarországon egyetlen hotelről tudunk, amely garantáltan wifi- és mobilmentes, ez pedig a Kőkapu Hotel Zemplénben. Persze ez máshol, bármelyik szállodában vagy otthon is megvalósítható, csak legyetek kellően elszántak ahhoz, hogy érkezés után a megbeszélt határidőig kikapcsoljátok a telefonotokat.  Az első, ami fel fog tűnni, hogy hirtelen mennyi plusz időtök lesz egymásra. Amint kizárjátok a közösségi médiát az intim szférátokból, olyan figyelemmel fordulhattok egymás felé, ami kapcsolatotok kezdetét idézi. Fel fog tűnni, hogy mennyivel többet beszélgettek. Kis szerencsével olyan témákat is meg tudtok beszélni, amikről már ezer éve nem esett szó. A kapcsolat szó új(ra) értelmet nyer. Biztos számtalan olyan esemény, élmény lesz majd, amelyről egy nappal azelőtt még azt gondoltad volna, „muszáj” lefotózni és megosztani a közösségi médián. Most viszont merülj inkább el bennük, hagyd, hogy körülöleljenek és beivódjanak a bőröd alá és mostantól mindig veled legyenek: az emlékezetedben


lélekbúvár szerelem párkapcsolat valentin-nap bálint nap február 14 facebook poszt közösségi oldal

Ön(árnyék) ismeret

Ön(árnyék) ismeret

Az önismeret szó hallatán legtöbbünk szeme elé egy könnyen vállalható, pozitív jelzőhalmaz kúszik be. De vajon valós és mély önismeretre utal-e, ha kizárólag az erősségeinkre koncentrálunk? Aligha. A belső képhez a nemszeretem-tulajdonságok is hozzátartoznak, melyeket vagy csiszolgatunk vagy elfogadunk. Nézzük, mi van a legmélyebb bugyrokban, lássuk meg az árnyékunkat és ne bújjunk vissza a barlangba (előlük)!

tovább

A pszichiátria jogsértéseit vizsgálják

A pszichiátria jogsértéseit vizsgálják

Mennyire lehet kiszolgáltatott egy olyan ember, akit válófélben lévő házastársa juttatott kényszerrel a pszichiátriára, hogy előnyhöz jusson a gyermekelhelyezésben? És valaki, akit oly mértékben legyógyszereznek a pszichiátrián, hogy ebben a kémiai kényszerzubbonyban képtelen saját érdekeit képviselni? Ilyen és ehhez hasonló ügyekkel foglalkozik egy civil szervezet, amely kifejezetten a pszichiátriákon történő jogsértések felderítésére specializálódott.

tovább

Medencézzünk télen is!

Medencézzünk télen is!

Eljött a melegvizes wellness igazi szezonja! Ha a kikapcsolódásnak ezt a formáját választjuk, biztosra vehetjük, hogy újjászületünk!

tovább

Szlovénia, a kis-nagy ország

Szlovénia, a kis-nagy ország

Alpesi hegycsúcsok, mediterrán tengerpart és délszláv falvak. Három különböző kultúrkör, három különböző életérzés – mindez egy zsebkendőnyi országban.

tovább